Álmos vagyok! – szólt a fa,
és kócos haját megrázta.
Szélbe fulladt színes éke,
messze szállt a sok levélke.
Sok levélke elterülve,
takarót szőtt fáradt földre.
Kicsi süni belemászott,
abban aludt puha álmot.
Őszi eső zizeregve
dalt játszott egy keringőre.
Nem járt vele táncot senki,
menj el, eső, menj pihenni!
Alszik a sün, ne ébreszd fel!
Fának haját ne áztasd el!
Lábnyomodat ha itthagyod,
abból csendül majd ki dalod.
Beletoccsan gumicsizma,
vízcseppeket szerteszórja,
kacagástól lesz majd kusza,
a kis süni meg nem hallja.
Álmos vagyok! -szól a fa,
de ránevet a pocsolya.
Feje felett szellő szuszog:
Ilyen az ősz, te is tudod!
/Csáktornyai Katalin/