fbpx

A kis hercegnő és a tündérek

A kis hercegnő és a tündérek

 

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hercegnő. Igen okos, bájos és bátor, cserfes kislány volt. Szeretett a palota napsütéses kertjében szaladgálni, csúszdázni és hintázni a saját kis királyi játszóterén. Élvezte ilyenkor, ahogy a puha zöld fű cirógatta meztelen talpát, a kedves napsugarak pedig pirosra simogatták mosolygós arcát.

  Történt aztán egy nap, hogy mikor a kertbe futott, csodás, soha nem hallott hangok csiklandozták meg fülét.

 – Vajon mi lehet ez? – gondolkozott, majd néma csendben, settenkedve, lopakodva a dallam irányába indult. Nem kellett ugyan messzire mennie, csak a rózsabokrokig, ahol a virágok körül vidám tündérek jártak táncot. 

Lenge, könnyű szárnyaik tündököltek a fényben, áttetsző, kékes lilás ruhájukból eper és rózsaillat áradt. Apró szájuk és csilingelő torkuk el nem fáradt az éneklésben.

A kis hercegnő lehasalt a fűbe, fejét kezére támasztotta és úgy hallgatta őket. Annyira megbabonázta a látvány, annyira elmerült benne, hogy észre sem vette amikor a Királynő szólongatni kezdte.

 – Kislányom, kislányom, jer haza! Vár rád a családi vacsora! – szállt a hangja. De a kis hercegnő nem figyelt. Nem hallotta az édesanyját, így nem is mozdult.

   Nem úgy a tündérek! Azonnal abbahagyták a táncot, először összesúgtak, majd a Királynőhöz repültek. Elébe álltak egyesével.

 – Itt vagyok, Királynő, énekem öleljen téged!
    Hangom oly hízelgő, én kislányod leszek, ha kéred! – dalolta neki kedveskedve az első, de már jött is a második.

 – Táncom varázsa bódítsa fejed, lányodként hadd jöjjek veled! – súgta neki és igéző táncra perdült.

Persze addigra már a kis hercegnő is látta, hogy a tündérek mind elröppentek a rózsabokrok alól és hallotta, hogyan kedveskednek az édesanyjának. Nem csak tánccal, énekkel, hanem mindenféle ajándékkal is. Virágot vittek lábához, meg tarka tollakból font koszorút, gyümölcsöt és csillogó köveket.

Megijedt ám a kis hercegnő! Próbált átfurakodni a tündérek gyűrűjén, de a lenge szárnyak erős és áttörhetetlen falként álltak elé. 

 – Bárcsak figyeltem volna édesanyám hangjára, amikor hívott! Bárcsak szaladtam volna hozzá! Most majd talál magának  a tündérek között szebb és kedvesebb kislányt helyettem! – sírta bánatosan, ám akkor megint hallotta a Királynő hangját.

 – Szépek vagytok tündérek,

    de belőletek nem kérek!

    Kedveskedni felesleges,

    az én lányom különleges! 

  Erre aztán szétszéledtek a tündérek, utat nyitva a megszeppent hercegkisasszonynak, aki végre boldogan szaladt az édesanyjához. Megölelte, megpuszilta, ölébe bújt.

Sajnálom, hogy nem figyeltem! Bizony nagyon megijedtem! Minden tündér jobb, szebb nálam, nem repülök, nincsen szárnyam. Mégis engem öleltél meg,mondd csak Anyám, miért tetted?

 – Te vagy az én lányom, senkiért nem adlak,

    ezer közül mindig  téged választalak.

    Sok tündér nem ér fel szemed mosolyával,

    mert téged szeret szívem, minden dobbanással! – választolta a Királynő és megsimogatta a kislány haját, majd megfogta a kezét és besétáltak a palotába, ahol már várta őket a vacsora, ami éppen a hercegkisasszony kedvence volt.

    Tudod mi? Én meg nem mondom, találd ki! 



Írta: Csáktornyai Katalin 

Ezt a mesét megrendelheted keménytáblás könyvecskébe kötve, névre szólóan, személyre igazított illusztációval. 

 

Személyre szóló versek és mesék

Közvetítőd: Katica

Számomra fontos, hogy egy ajándék ne csak egy tárgy legyen, hanem az érzéseink közvetítője is. 

 

Olyan szívmelengető, amikor személyes emlékek köszönnek vissza olvasás közben! 

Amikor a szavak megtelnek szeretettel.

 

 

Éppen ezért, minden kérést, ami hozzám érkezik, saját ügyemnek tekintem, és minden versemet vagy mesémet úgy írom, mintha saját szeretteim kezébe kerülne.

 

Mégis, a boldog mosoly Téged illet, hiszen Tőled válik személyessé az ajándék. 

 

Te adod a tartalmat, az én szerepem a közvetítés.

 

Kérdésed, kérésed van? 

Vagy keress, Kövess Facebookon: