Kalap

Pici Pötyi vidáman sétált az erdőben, és bár túlságosan nem ért rá, időnként mégis megállt, hogy megnézze magát a harmatcseppek tükrében. Mosolyogva pördült meg ilyenkor, aztán tovább szaladt nevetve.

Egyszer csak egy óriási gomba állta útját. Igazából lehet, hogy nem a gomba volt nagy, hanem Pötyi volt pici, de mivel közel s távol nem járt arra egy darab normál méretű kislány sem, sőt még egy átlagos termetű gombát sem lehetett látni, ezért ezt nehéz lenne teljes bizonyossággal megállapítani.

Maradjunk annyiban, hogy Pötyi fölé magasodott a gomba, tehát nála mindenképpen magasabb volt, és ez nem igazán lepte meg az apró lánykát, az viszont már annál inkább, hogy hirtelen ott találta maga előtt. Pont azon az úton, amerre ment.

Egy darabig farkasszemet néztek egymással, végül Pötyinek jutott eszébe, hogy talán illene köszönni, hiszen egy illedelmes üdvözléssel nagy hibát nem követhet el, sőt, egy kellemes beszélgetést is könnyen elindíthat vele.

– Szép Napot, Gomba úr! – mondta, és elővette mellé a legszebb mosolyát is.

– Szemtelen fruska! Nem látod, hogy NŐ vagyok? -hangzott a dühös válasz.

– Bakker! – gondolta Pötyi. -Ezt jól benéztem! -Elnézést. Nem tudtam. Nem vagyok nagy gombaszakértő.. – válaszolta bocsánatkérő hangon, szemét lesütve.

Cipője orrával belekotort a kavicsok közé, ujjaival pedig az egyik hajtincsét kezdte csavargatni, mert tudta, hogy ez a mozdulat ellenállhatatlanul cukivá varázsolja. A gombát viszont teljesen hidegen hagyták az ilyen praktikák, felőle aztán egy bolyhos kiskutya is ugrálhatott volna körülötte, az sem hatotta volna meg. Ellenben Pötyi kalapja! Na, az már felkeltette az érdeklődését.

– Jó, jó, fátylat rá, bárki tévedhet. Bár úgy látom, hogy ez veled gyakran megesik – fintorgott.

– Hogy én gyakran tévedek..? Ezt meg miből látja? – csodálkozott a kislány, kissé sértődötten.

– Hát hogy nézel ki, hallod? A kalapod mondjuk szép. De ez a tunika?!? És a lila harisnya a lábadon! Botrányos!

Pötyinek remegni kezdett a szája széle, de még maga sem tudta, hogy a sírás fog kitörni belőle, vagy egy cifra káromkodás. Olyan jól indult a napja! Tegnap kapta ezt a csini fejfedőt, és úgy örült, hogy passzolni fog hozzá a pöttyös ruhája majd. Hogy jön ez a gomba ahhoz, hogy így ismeretlenül beszóljon neki és elrontsa a kedvét?

– Nekem tetszik. Így. – Mondta ki végül, miután elszámolt magában tízig. Megpróbált nyugodt maradni, mert eldöntötte, hogy nem engedi, hogy bárki elrontsa ezt a szép napot.

-Sajnálom, ha ebben nem értünk egyet -tette még hozzá. – Tudja nem baj, ha nem tud az ember lánya mindig mindenkinek megfelelni. Ráadásul ez igazán egyéni ízlés kérdése. Kár lenne vitatkozni miatta.

A gombát meglepte a határozott válasz. Közben az is eszébe jutott, hogy neki még ilyen ruhája sincs, csak a kalapja van, ami mondjuk gyönyörű, de akkor sem helyettesít egy egész öltözéket.

– Végül is igazad van – válaszolta a kislánynak és megeresztett valami mosolyfélét is végre. Nekem fura ez a színválasztás a lábaidhoz, de azt meg kell hagyni, hogy egészen egyedi.

– Köszönöm. Tudja ezt a harisnyát még az anyukám kötötte nekem. Jól érzem magam benne. Kényelmes és meleg, puha. A kalapot pedig tegnap kaptam egy kedves barátnőmtől. Lepke futár hozta. Most éppen hozzá megyek, hogy megköszönjem, és megigyunk együtt egy finom teát.

A gomba kicsit elszomorodott. Arra gondolt, hogy ő nem tud elmozdulni innen, hiszen ide nőtt, itt kell ácsorognia már örökké. Nem tud elmenni teázni a barátaival, sőt még barátai sincsenek.

Pötyi érezte, hogy szavai milyen hatást okoztak, és szerette volna jobb kedvre deríteni új ismerősét.

– Tudja mit? Visszafelé is erre jövök és hozok süteményt. A barátnőm isteni almás pitét tud készíteni! És biztosan nem bánja, ha kérek belőle kóstolót.

– Igazán? – csillant fel a gomba szeme. – Nagyon örülnék neki! Itt foglak várni. Nem mintha bárhová el tudnék csavarogni.. – nevetett fel kicsit keserű hangon.

– Akkor nemsokára jövök! – integetett Pötyi és szökdécselve tovább indult.

Lassan elnyelte lépteinek zaját a magas fű, de a gomba még sokáig nézett utána.

– Bolond egy kislány – morogta, fejét csóválva, és arra gondolt, hogy talán neki is jól állna egy lila harisnya.