fbpx

Személyre szóló versek és mesék

Kedveskedő Költemények

Biztosan számodra is fontos, hogy egy ajándék ne csak egy tárgy legyen. Nem éred be egy udvarias mosollyal, mert igazi örömet akarsz okozni. Hiszen különleges személynek szánod!
Kinek szeretnél mosolyt csalni az arcára? Miért kedves neked az illető?
Hosszú évek óta társad?
Gyermekedet nevelő tanárnő?
Tán egy orvos, aki lekötelezett szakértelmével?
Búcsúzó kollégád?
Kedvesed, akinek fogadalmat készülsz tenni?
Segítek összeszedni és rímekbe foglalni a gondolataidat. Te adod hozzá az értéket, én a formát.
Jól hangzik? Akkor még vegyünk hozzá egy gyönyörű kézműves terméket, és rakjuk össze a tökéletes ajándékot!

Mese Műhely

Gyermekeink első alkotásai, rajzai kincset érnek. Végigkísérhetjük rajtuk keresztül azt a varázslatot, ahogy a mozdulatokból alkotások születnek.
A legszebb műveket kitesszük a hűtőre, vagy bekeretezve a falra.
Olyan büszkék vagyunk, amikor rájuk nézünk!
Minden rajzban rejtőzik egy történet, én pedig imádom ezeket előcsalogatni.
Mutasd meg a képet, mondd el, milyen címet adott neki a művész, én pedig kerekítek hozzá egy mesét.

Ha van olyan téma, ami éppen foglalkoztatja, akkor kérésedre azt is szívesen belefűzöm. Az elkészült történetet a rajzzal együtt egy szép kézműves borítóban küldöm el neked.

Ajándékok Azonnal

Egyedi, különleges ajándékot keresel, de kifutottál az időből?
Semmi baj!
Gondoltam az ilyen esetekre is.
Azonnal vihető, készleten lévő meglepetések közül válogathatsz.
Ezeket a termékeket kimondottan azért állítottam össze, hogy ne kelljen lemondanod az egyediségről és a minőségről - akkor sem, ha az utolsó percre hagytad a vásárlást. Szeretnéd, ha nemcsak egyedi, de személyes is lenne?
Van még 1-1,5 heted az alkalomig?
Akkor van még egy jó hírem!
A legtöbb azonnal vihető ajándékhoz lehetőséged van pluszban 1-2 személyre szabott versszakot kérni. Válaszd ki az alkalomhoz illőt, és rendeld meg!

Vihető Versek és Félkész Firkák

Közvetítőd: Katica

Számomra fontos, hogy egy ajándék ne csak egy tárgy legyen, hanem az érzéseink közvetítője is. 

 

Olyan szívmelengető, amikor személyes emlékek köszönnek vissza olvasás közben! 

Amikor a szavak megtelnek szeretettel.

 

 

Éppen ezért, minden kérést, ami hozzám érkezik, saját ügyemnek tekintem, és minden versemet vagy mesémet úgy írom, mintha saját szeretteim kezébe kerülne.

 

Mégis, a boldog mosoly Téged illet, hiszen Tőled válik személyessé az ajándék. 

 

Te adod a tartalmat, az én szerepem a közvetítés.

 

Egyedi

Minden vershez hozzáteszünk valamit, amitől teljesen egyedi lesz. Így minden alkalommal különleges és megismételhetetlen ajándék születik.

Személyes

Személyessé tőled válik majd az ajándék. Azoktól a gondolatoktól és érzésektől, amiket beleteszel a segítségünkkel.

Kézműves

Termékeink egyesével készülnek, hozzáértő kezek által. Minden darabot szeretettel és odafigyeléssel állítunk össze. A te örömöd a mi szenvedélyünk.

Kérdésed, kérésed van? 

Vagy keress, Kövess Facebookon:

Segítségemre vannak

Kedvenc Kreatív Kézműveseim:

Libellus - kézműves naplók
ResiNor - Kézműves gyantaékszerek
Lanador - gyapjú babák, dekorációk
Habkerámia - különleges ajándékok

Andi és az öreg fa

Vidáman szaladt Andi végig a mezőn. Meztelen bokáját csiklandozta a huncut fű, a Nap sugarai pedig finoman simogatták arcát. Jóideje táncolt a virágok között, pörgetve fodros aljú szoknyáját. Kicsit ki is melegedett már ezért a fák közé indult, az árnyékba, hogy megpihenjen. Leheveredett a hűvösben és nézte az ágak között bekukucskáló kék eget.

Ám egyszer csak maga felett, az egyik fán a levelek között meglátott egy vadkörtét.

-Pont jó lenne uzsonnára! – gondolta, és fel is mászott érte. Ügyes kislány volt, hamar elérte a gyümölcsöt, de abban a pillanatban, hogy leszakította, ott termett egy mérges vénasszony, és rákiabált:

-Hogy merted letépni az utolsó varázskörtémet!?

Olyan hangosan ordított, és olyan váratlanul jelent meg a semmiből, hogy Andi ijedtében lepottyant az ágról, a gyümölcs pedig messzire gurult a fűben.

Jujj, na erre lett ám igazán dühös a vénasszony! A feje szinte lila lett mérgében!

A kislány borzasztóan félt tőle, és félénken próbálta elmagyarázni, hogy ő csak megéhezett, és igazán nem tudta, hogy rosszat tesz, ha leszedi a körtét.

-Ne tessék haragudni! – kérlelte az idegent.

Az asszony végül nagy nehezen elcsendesedett.

-Látod azt a kis hernyót a levelek között? Olyan ronda jószággá kellene, hogy változtassalak! De ha megkeresed az erdőben a legöregebb fát, és a legöregebb fa megbocsát neked, akkor én is megbocsátok. Naplementéig adok időt! – mondta fenyegetően Andinak, aki majdnem sírva fakadt a gondolattól, hogy esetleg ilyen csúnya kukaccá változtatja a vénasszony. 

Nem is akarta vesztegetni az időt, hanem felpattant és szalad, ahogy a lába bírta, be az erdőbe. Addig szaladt, amíg egy hatalmas nagy fa nem termett előtte. Széles, nagyon széles dereka volt, lombjával pedig több kicsi fának is árnyékot tartott.

-Biztosan ez a legöregebb fa az erdőben – gondolta a kislány.

-Bocsánat, kedves Legöregebb Fa! Azért jöttem, hogy elnézést kérjek, amiért letéptem az utolsó körtét arról a másik fáról. Mit tehetnék, hogy ne haragudj rám? – kérdezte, de a nagy fa nem válaszolt. 

Andi töprengeni kezdett. Mégis mitévő legyen, ha ez a fa nem áll vele szóba?

Eszébe jutott, hogy a kisöccse sem beszél, de ha összevesznek, egy öleléssel mindig meg tudja békíteni. Hátha az öreg fa is megbocsát neki, ha megöleli?

Megpróbálta átérni a karjaival, de olyan széles volt a törzse, hogy sehogy sem sikerült.

Nagyon elkeseredett, de úgy maradt sokáig, arcát a durva kérgéhez szorítva, ölelve, könnyeivel öntözve. Közben a Nap lement a dombok mögött, és kisvártatva a vénasszony is megjelent.

Andi megrémült. Hiszen nem sikerült a bocsánatkérés, és nem akart hernyóvá változni.

Gyorsan elbújt a fa girbegurba vastag gyökerei közé, a puha avarba és mohára.

Kikukucskálva pont a vénasszony lyukas cipőjét látta, ahogy ott toporog előtte, de hiába kereste. Aztán hallotta, hogy halkan sutyorogni kezd a fának. Nem értette, mit, de sejtette, hogy róla és a bűntettéről beszél neki.

A fa gyökerei közben pedig finoman, lassan egyre jobban köré fonódtak, simogatva, ölelve.

Biztonságban érezte magát. Elálmosodott és el is aludt.

Reggel volt, mire felébredt. Vidáman bújt ki a gyökerek közül, amik menedéket adtak neki.

Boldogan látta, hogy nem változott hernyóvá az éjszaka alatt. Megpördül fodros szoknyájában, és mégegyszer megölelte a fát, ezúttal azonban nem könnyezve, hanem mosolyogva. 

-Köszönöm, Legöregebb Fa! – mondta, simogatva a durva kérgét, majd nevetve szaladt haza.

Illusztráció: Láng Andrea