fbpx

A kis hercegnő és a tündérek

A kis hercegnő és a tündérek

 

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hercegnő. Igen okos, bájos és bátor, cserfes kislány volt. Szeretett a palota napsütéses kertjében szaladgálni, csúszdázni és hintázni a saját kis királyi játszóterén. Élvezte ilyenkor, ahogy a puha zöld fű cirógatta meztelen talpát, a kedves napsugarak pedig pirosra simogatták mosolygós arcát.

  Történt aztán egy nap, hogy mikor a kertbe futott, csodás, soha nem hallott hangok csiklandozták meg fülét.

 – Vajon mi lehet ez? – gondolkozott, majd néma csendben, settenkedve, lopakodva a dallam irányába indult. Nem kellett ugyan messzire mennie, csak a rózsabokrokig, ahol a virágok körül vidám tündérek jártak táncot. 

Lenge, könnyű szárnyaik tündököltek a fényben, áttetsző, kékes lilás ruhájukból eper és rózsaillat áradt. Apró szájuk és csilingelő torkuk el nem fáradt az éneklésben.

A kis hercegnő lehasalt a fűbe, fejét kezére támasztotta és úgy hallgatta őket. Annyira megbabonázta a látvány, annyira elmerült benne, hogy észre sem vette amikor a Királynő szólongatni kezdte.

 – Kislányom, kislányom, jer haza! Vár rád a családi vacsora! – szállt a hangja. De a kis hercegnő nem figyelt. Nem hallotta az édesanyját, így nem is mozdult.

   Nem úgy a tündérek! Azonnal abbahagyták a táncot, először összesúgtak, majd a Királynőhöz repültek. Elébe álltak egyesével.

 – Itt vagyok, Királynő, énekem öleljen téged!
    Hangom oly hízelgő, én kislányod leszek, ha kéred! – dalolta neki kedveskedve az első, de már jött is a második.

 – Táncom varázsa bódítsa fejed, lányodként hadd jöjjek veled! – súgta neki és igéző táncra perdült.

Persze addigra már a kis hercegnő is látta, hogy a tündérek mind elröppentek a rózsabokrok alól és hallotta, hogyan kedveskednek az édesanyjának. Nem csak tánccal, énekkel, hanem mindenféle ajándékkal is. Virágot vittek lábához, meg tarka tollakból font koszorút, gyümölcsöt és csillogó köveket.

Megijedt ám a kis hercegnő! Próbált átfurakodni a tündérek gyűrűjén, de a lenge szárnyak erős és áttörhetetlen falként álltak elé. 

 – Bárcsak figyeltem volna édesanyám hangjára, amikor hívott! Bárcsak szaladtam volna hozzá! Most majd talál magának  a tündérek között szebb és kedvesebb kislányt helyettem! – sírta bánatosan, ám akkor megint hallotta a Királynő hangját.

 – Szépek vagytok tündérek,

    de belőletek nem kérek!

    Kedveskedni felesleges,

    az én lányom különleges! 

  Erre aztán szétszéledtek a tündérek, utat nyitva a megszeppent hercegkisasszonynak, aki végre boldogan szaladt az édesanyjához. Megölelte, megpuszilta, ölébe bújt.

Sajnálom, hogy nem figyeltem! Bizony nagyon megijedtem! Minden tündér jobb, szebb nálam, nem repülök, nincsen szárnyam. Mégis engem öleltél meg,mondd csak Anyám, miért tetted?

 – Te vagy az én lányom, senkiért nem adlak,

    ezer közül mindig  téged választalak.

    Sok tündér nem ér fel szemed mosolyával,

    mert téged szeret szívem, minden dobbanással! – választolta a Királynő és megsimogatta a kislány haját, majd megfogta a kezét és besétáltak a palotába, ahol már várta őket a vacsora, ami éppen a hercegkisasszony kedvence volt.

    Tudod mi? Én meg nem mondom, találd ki! 



Írta: Csáktornyai Katalin 

Ezt a mesét megrendelheted keménytáblás könyvecskébe kötve, névre szólóan, személyre igazított illusztációval. 

 

Mese Műhely

Saját mese ajándékba

Gyermekként, sőt, felnőttként is azokat a történeteket hallgatjuk szívesen, amivel azonosulni tudunk. Megfog és elgondolkodtat, amikor ismerős helyzetekkel vagy szereplőkkel találkozunk.

Akár rajz, akár egyéni kérésed alapján készül el, egy vidám, személyre szabott mese minden esetben nagyszerű ajándék.

Előző
Következő

Hogyan születik meg?

Rendeld meg a mesét, és csatold hozzá a gyermek rajzát

 

Ha nem rajz alapján szeretnéd kérni a történetet, akkor segít nekem, ha mesélsz róla egy kicsit:

Mit szeret? Miben ügyes? Mi okoz gondot neki?

 

Fontos információ még, hogy hány éves a gyermek, hiszen a mese nyelvezetét és témáját ahhoz fogom igazítani.

 

Milyen formában kapod meg a mesét?

A mesét kérheted e-mailben vagy bekötve is.

Utóbbi esetben egy keménykötésű A5-ös méretű könyvecskében küldöm el nektek, aminek borítójára a gyermek rajza is kerülhet. 

Így évek múlva is ugyanakkora örömmel tudjátok majd nézegetni.

Kérésedre saját illusztrációt is készítek a történethez.

Mennyi idő alatt készül el?

A mese megírását és postázását 15-20 munkanapon belül vállalom. 

Ha ennél rövidebb határidővel szeretnéd megkapni, kérlek, először érdeklődj, és megbeszéljük, hogy el tudom-e soron kívül készíteni.

Milyen hosszú lesz a mese?

Meséim általában 2-4000 leütésnyi terjedelemben készülnek.

Ez körülbelül 8-10 oldalt jelent a könyvecskébe kötve.

Hogyan és mikor kell fizetned?

Miután megírtam a mesét, elküldöm neked e-mail-ben.

Amennyiben szükséges, ekkor még kérésed alapján kis mértékben módosítani tudom.

(Például, ha olyan szereplőt vagy történést írtam bele, amitől fél a gyermek.)

Ezután a kiküldött számla alapján utalással tudod rendezni az árát.

Amennyiben bekötve kéred, az összeg beérkezése után postázom neked a könyvecskét.

Kíváncsi vagy, hogyan írok?

Mennyibe kerül?

E-mailben

9.600 Ft
  • Csak a mese szövege
  • Kérésedre:
  • 1-2 db illusztrációval: +3.500 Ft
  •  
  •  

Könyvbe kötve

16.800 Ft
  • Kis könyvbe kötve
  • 1-2 db illusztrációval kiegészítve
  • Kérésedre:
  • +1-2 db illusztráció: +2.200 Ft
  •  
Népszerű

Verses mese

19.800 Ft
  • Kis könyvbe kötve
  • 10 - 20 versszakba szedve
  • 1-2 db illusztrációval kiegészítve
  •  
  •  

Itt tudod megrendelni:

Személyre szóló versek és mesék

Közvetítőd: Katica

Számomra fontos, hogy egy ajándék ne csak egy tárgy legyen, hanem az érzéseink közvetítője is. 

 

Olyan szívmelengető, amikor személyes emlékek köszönnek vissza olvasás közben! 

Amikor a szavak megtelnek szeretettel.

 

 

Éppen ezért, minden kérést, ami hozzám érkezik, saját ügyemnek tekintem, és minden versemet vagy mesémet úgy írom, mintha saját szeretteim kezébe kerülne.

 

Mégis, a boldog mosoly Téged illet, hiszen Tőled válik személyessé az ajándék. 

 

Te adod a tartalmat, az én szerepem a közvetítés.

 

Kérdésed, kérésed van? 

Vagy keress, Kövess Facebookon:

Andi és az öreg fa

Vidáman szaladt Andi végig a mezőn. Meztelen bokáját csiklandozta a huncut fű, a Nap sugarai pedig finoman simogatták arcát. Jóideje táncolt a virágok között, pörgetve fodros aljú szoknyáját. Kicsit ki is melegedett már ezért a fák közé indult, az árnyékba, hogy megpihenjen. Leheveredett a hűvösben és nézte az ágak között bekukucskáló kék eget.

Ám egyszer csak maga felett, az egyik fán a levelek között meglátott egy vadkörtét.

-Pont jó lenne uzsonnára! – gondolta, és fel is mászott érte. Ügyes kislány volt, hamar elérte a gyümölcsöt, de abban a pillanatban, hogy leszakította, ott termett egy mérges vénasszony, és rákiabált:

-Hogy merted letépni az utolsó varázskörtémet!?

Olyan hangosan ordított, és olyan váratlanul jelent meg a semmiből, hogy Andi ijedtében lepottyant az ágról, a gyümölcs pedig messzire gurult a fűben.

Jujj, na erre lett ám igazán dühös a vénasszony! A feje szinte lila lett mérgében!

A kislány borzasztóan félt tőle, és félénken próbálta elmagyarázni, hogy ő csak megéhezett, és igazán nem tudta, hogy rosszat tesz, ha leszedi a körtét.

-Ne tessék haragudni! – kérlelte az idegent.

Az asszony végül nagy nehezen elcsendesedett.

-Látod azt a kis hernyót a levelek között? Olyan ronda jószággá kellene, hogy változtassalak! De ha megkeresed az erdőben a legöregebb fát, és a legöregebb fa megbocsát neked, akkor én is megbocsátok. Naplementéig adok időt! – mondta fenyegetően Andinak, aki majdnem sírva fakadt a gondolattól, hogy esetleg ilyen csúnya kukaccá változtatja a vénasszony. 

Nem is akarta vesztegetni az időt, hanem felpattant és szalad, ahogy a lába bírta, be az erdőbe. Addig szaladt, amíg egy hatalmas nagy fa nem termett előtte. Széles, nagyon széles dereka volt, lombjával pedig több kicsi fának is árnyékot tartott.

-Biztosan ez a legöregebb fa az erdőben – gondolta a kislány.

-Bocsánat, kedves Legöregebb Fa! Azért jöttem, hogy elnézést kérjek, amiért letéptem az utolsó körtét arról a másik fáról. Mit tehetnék, hogy ne haragudj rám? – kérdezte, de a nagy fa nem válaszolt. 

Andi töprengeni kezdett. Mégis mitévő legyen, ha ez a fa nem áll vele szóba?

Eszébe jutott, hogy a kisöccse sem beszél, de ha összevesznek, egy öleléssel mindig meg tudja békíteni. Hátha az öreg fa is megbocsát neki, ha megöleli?

Megpróbálta átérni a karjaival, de olyan széles volt a törzse, hogy sehogy sem sikerült.

Nagyon elkeseredett, de úgy maradt sokáig, arcát a durva kérgéhez szorítva, ölelve, könnyeivel öntözve. Közben a Nap lement a dombok mögött, és kisvártatva a vénasszony is megjelent.

Andi megrémült. Hiszen nem sikerült a bocsánatkérés, és nem akart hernyóvá változni.

Gyorsan elbújt a fa girbegurba vastag gyökerei közé, a puha avarba és mohára.

Kikukucskálva pont a vénasszony lyukas cipőjét látta, ahogy ott toporog előtte, de hiába kereste. Aztán hallotta, hogy halkan sutyorogni kezd a fának. Nem értette, mit, de sejtette, hogy róla és a bűntettéről beszél neki.

A fa gyökerei közben pedig finoman, lassan egyre jobban köré fonódtak, simogatva, ölelve.

Biztonságban érezte magát. Elálmosodott és el is aludt.

Reggel volt, mire felébredt. Vidáman bújt ki a gyökerek közül, amik menedéket adtak neki.

Boldogan látta, hogy nem változott hernyóvá az éjszaka alatt. Megpördül fodros szoknyájában, és mégegyszer megölelte a fát, ezúttal azonban nem könnyezve, hanem mosolyogva. 

-Köszönöm, Legöregebb Fa! – mondta, simogatva a durva kérgét, majd nevetve szaladt haza.

Illusztráció: Láng Andrea