fbpx

ThemiszAnyu

Avagy hogyan készült Zeusz könyve

Amikor a kézzel varrt kulcstartómat először feltettem jótékonysági licitre a CsodaCsoportban, nem gondoltam,  hogy bárkinek is megtetszik a kis piros pöttyös amőbeusz. Hiszen olyan kancsal volt, olyan ügyetlenül elkészített. Maga a megtestesült tökéletlenség.

Mégis megszerettétek, kértétek, hogy maradjon nálam, és végül egyre több jelzést is kaptam, hogy jó lenne róla történeteket olvasni.

Neki is ültem az írásnak, de csak körülbelül az első oldalig jutottam, amikor befutott egy üzenet. Egy levélke Themisztől.  (Akik régebben követnek, biztosan emlékeznek rá, hogy meg is osztottam Facebook-on.)

Nagyon megmosolyogtatott az a pár sor, hamarosan válaszoltam is, és kiderült, hogy ThemiszAnyu, vagyis Janó Viktória írtó jó fej! Valahogy éreztem, hogy a lányoknak helyet kell kapniuk Zeusz életében, és a könyvben is.

Nem gondolkoztam sokat a dolgon, hanem egyből meg is kérdeztem Vikit, hogy mit szólna hozzá, ha közösen írnánk meg a történetet, ő pedig nem nagyon ellenkezett. 😀

Így utólag belegondolva, merész ötlet volt, hiszen alig ismertük egymást, ráadásul akkor még fogalmam sem volt, hogy pontosan miről is szóljon a könyv.

Sok kérdés merült fel az elején, próbáltuk meghatározni, hogy hogyan osszuk fel a feladatokat, de menet közben kiderült, hogy erre nem volt szükség. Volt, hogy neki jött egy ötlete egy jelenethez, volt, hogy nekem, össze-vissza ugráltunk időben és térben, keresztül-kasul cikázva a történetben, mégis a végére valami csoda folytán kikerekedett az egész.

Be kell vallanom, hogy borzasztóan élveztem a közös munkát! 

Kis titkos infó csak nektek: 

Themisz és Zeusz párbeszédei úgy készültek, hogy Themisz szavait Viki írta, Zeuszét én, és közben nem tudtuk, hogy mit fog válaszolni a másik, vagy hogy egyáltalán hova lyukad ki majd a beszélgetés. 

Így egyrészt mindig bennem volt az izgalom, amikor vártam a reakciókat, másrészt nagyon jókat nevettem, mikor végre csippant a telefonom és megnézhettem az amőbeusz lány üzenetét.

Ha csak fele annyira fogjátok élvezni a könyv olvasását, mint amennyire mi élveztük a megírását, akkor én már elégedett leszek. 🙂

Zeusz természeten a romantikázás közben sem feledkezett meg elsődleges céljairól, így a CsodaCsoportról is szó lesz a történetben, és a bevételből a támogatott alapítványokat is szeretnénk segíteni. 

Külön öröm volt nekem, hogy sikerült a tündérek között találni korrektort, (Radakovics Viki vállalta az ellenőrzést) szerkesztőt (Tóthné Török Tímea személyében), a borító tervezését pedig az egyik admin (Kovács-Kalivoda Tímea) vállalta, akinek a csodaszép grafikáit már jól ismeritek.

Hamarosan kiadóhoz kerül a történet, amiből kiderül, hogy Zeusz megtalálja-e a boldogságot.

Kövessétek be Themiszt is, hiszen fontos főszereplője a könyvnek, és a kis piros pöttyös kulcstartó életének is. 😉

Zeusz

Az utóbbi időben igyekeztem minél több felajánlást tenni a Csoda Csoportban.  Versírást, rajzokat ajánlottam fel főleg licitre, hogy az értük kifizetett összeg a csoport által éppen támogatott alapítványok számláján landoljon.

Egy nap a kezembe került egy kis kulcstartó is, amit pár évvel ezelőtt varrtam, abban az időben, mikor még azt hittem, hogy a varrásban, az ékszerek alkotásában, egyszóval a bizbasz készítésben találom meg magamat. Ez a szenvedély nem tartott nálam sokáig, mert bár szeretek szöszmötölni, de a lassan fejemre növő és szekrényből kiboruló apró alkatrészeket és maradék anyagokat nehezen viseltem el.

Szóval előkerült a kulcstartó, és gondoltam, hogy hátha majd valaki  beleszeret és elviszi.

Bemutattam és felajánlottam hát Zeuszt, a piros-pöttyös amőbeuszt, ki belül puha, kívül kancsal,  munkanélküli pályakezdő és pályaelhagyó egyszerre, és új életcélul tűzte ki magának a beteg gyermekek megsegítését.

Tökéletlensége és értékelhetetlen mérete ellenére nagy sikert aratott, szép összegeket hozott jótékony célokra, de végül mindig nálam marad, én pedig a csoport tagjaival együtt kezdtem megszeretni.

Mivel úgy döntöttem, hogy nem ajánlom fel újra, viszont visszazárni sem akartam dobozába, így kapott egy saját Facebook oldalt, és időnként bejelentkezünk.

Közben elkezdtünk írni róla egy rövid könyvecskét is, amiből kiderül majd az is, hogy sikerül-e neki párt találni, esetleg szaporítani.

Izgalmas élete lett hirtelen, a sok évnyi mellőzöttség után, de majd az idő megmondja, hogy jól tudja-e kezelni a hirtelen jött népszerűséget.